2017. december 12., kedd

Miből fakad az erő és a motiváció? Interjú az írókkal


Sokat morfondíroztam azon, amikor az első történetemen dolgoztam, hogy mégis hogyan csinálják ezt az írók. Hogyan szakítanak időt arra, hogy egy vagy két munka, háztartás, párkapcsolat vagy gyermek mellett a könyvükön dolgozzanak? Honnan fakad az erő, ami arra készteti őket, hogy még fáradtan is leüljenek a laptop elé? Illetve milyen bevált szokásaik és módszereik vannak? Azért született meg ez a blogposzt, mert nekem is nagyon jólesett volna, ha valaki felráz, amikor épp egy kicsit összecsapnak felettem a hullámok. Ez a bejegyzés pedig példaként szolgálhat minden amatőr írónak, a befutott szerzőknek, az elsőkönyveseknek, a szárnyukat bontogató fiataloknak és persze egymásnak is.

Nyolc írót kerestem meg a kérdéseimmel, ők pedig beavattak engem a szokásaikba, a munkájukba és a nehézségek leküzdésébe. Mindannyiuk más háttérrel rendelkezik, de egy dolog közös bennük: szeretnek és akarnak írni.

Fogadjátok hát szeretettel a válaszaikat, és merítsetek erőt belőlük. Aztán, amikor úgy érzitek, egy kicsit lankad a kitartás, vegyétek elő újra ezt a bejegyzést. Nekem az utolsó kérdésre érkező válaszok tetszettek a legjobban, és úgy gondolom, neked is azok lesznek a kedvenceid.

Az első kérdésem arra irányult, hogy milyen rendszerességgel ülnek le írni az általam kiszemelt írók. Azért voltam erre kíváncsi, mert bizony vannak köztük olyanok is, akiknek már ott vannak a lurkók és egy egész háztartás. Nekem még két munka és az iskola mellett is nehéz rendszeresíteni a dolgot, milyen lehet vajon egy gyermekes anyukának.

T. C. Lang válasza:

"Nem olyan gyakran, mint szeretnék. :) A tavalyi évem elment a könyvem második kiadására, ami mindössze néhány nappal korábban látott napvilágot, mint a harmadik gyermekem. Az idei évben a babázásé volt a főszerep, mellette igyekeztem ellátni a könyvemmel járó marketingfeladatokat. Így az elmúlt esztendőben pusztán szösszeneteket vetettem papírra, mint „A délutáni alvás” – sokatmondó a címe. :) A második regényt jegeltem, inkább csak fejben folytattam a történetet, csiszoltam a vezérszálat. A kislányom januárban kezdi az óvodát, és bízom benne, hogy ismét rendszeresen tudok majd írni."

Baráth Viktória válasza:

"Amilyen gyakran csak tudok, de nagyban függ attól is, hogy éppen mennyire vagyok fáradt, illetve mennyi ihletem van. Igyekszem legalább visszaolvasni a már megírt részeket, hogy ha nem is megy az írás, foglalkozzak vele egy keveset."

Diana Landry válasza:

"Szeretném azt mondani, hogy minden nap szánok valamennyi időt az írásra, de sajnos ezt nem mondhatom. Van, hogy hetekig egy betűt sem írok le. Az írás nálam a kikapcsolódás része. Talán ezért nem érzek késztetést arra, hogy minden nap írjak."

Carrie Cooper válasza:

"Sajnos nagyon ritkán van időm írni, rendszerességről pedig végképp nem beszélhetek. Mire a kislányom elalszik, legtöbbször olyan szellemi aktivitást mutatok, hogy egy alany-állítmány mondat megfogalmazása is komoly kihívást jelent. :) "

P. C. Harris válasza:

"Igyekszem napi rendszerességgel írni, de ha esetleg túl fáradtan érek haza, akkor sem hagyom elveszni az időt, olyankor a marketinggel foglalkozom. A mai napig probléma a háztartás és az írás összeegyeztetése. Főállásban egy pirotechnikai cégnél dolgozom, ahol nap közben átgondolom, mit szeretnék aznap írni, így spórolom meg az otthoni járkálást, míg összerakom magamban a jelenetet."

Mimi Taylor válasza:

"Minden nap, bár előfordul, hogy csak bámulom a képernyőt egy darabig... aztán amikor beindul a gépezet, nem bírom abbahagyni. Vannak olyan napok, amikor csak egyetlen mondat születik, de írtam már egy egész fejezetet is néhány óra alatt, ez teljesen változó. Az, hogy éppen mennyit tudok írni az nagyban függ a gyerekek hangulatától és persze apától is! :) "

R. Kelényi Angelika válasza:

"Elméletileg naponta, különösen, ha szorít a határidő. Most nagyon kevés időm van, úgyhogy valószínűleg leadásig éjjel-nappal írni fogok. Ez egy extrém helyzet, de ha általánosságban nézzük, naponta két órát foglalkozom a készülő regényemmel."

Mandy Kristóf válasza:

"Őszintén szólva én már nem szoktam írni. Rég megírt írásaimat kezdtem el ingyenesen közzétenni a weboldalamon. (Azért néha már előfordul, hogy utazás közben, amikor nincs jobb dolgom, mobilon írok rövid történeteket.) Van egy kalandregény-sorozatom és egy fantasy-sorozatom és sok novellám, rövid történetem. Idén, rajongói kérésre két regényem meg is jelent: Az el NEM lopott gyémánt, Az utolsó fénysugár."

Tomcsik Nóra válasza:

"Ha a munka és egyéb teendőim engedik, akkor mindennap, de előfordul, hogy hetekig egy betűt nem tudok leütni. Ilyenkor fejben igyekszem haladni, hogy amikor odajutok csak írni kelljen. :) "

És mi a tanulság? Na, azt már neked kell levonnod. :) Remélem, azért arra rájöttél, hogy ha fáradt is vagy ahhoz, hogy alkoss valami maradandót, akkor is tudsz a kézirataiddal, könyveiddel foglalkozni. Ahogy láthattad, P. C. Harris írónő sem hagyja veszni az idejét, fáradtan a marketinggel foglalkozik, Baráth Viktória írónő pedig a korábbi fejezeteit olvassa át.

A következő kérdésem az volt, hogy az íróinknak vannak-e jól bevált módszerei. Nekem például sokkal jobban megy az írás, ha szól a zene, vagy a laptopom mellett ott áll egy pohár bor. Módszer lehet az is például egy gyermekes anyukánál, hogy amikor a lurkó elalszik, mindig leül legalább egy órára írni. Lássuk, mit válaszoltak íróink!

T. C. Lang válasza:

A Lámpás nyomában”-nal akkor haladtam a legjobban, amikor a legidősebb gyermekem másfél-kétéves volt: megbeszéltük, hogy ebéd után odabújok hozzá egy kicsit, majd kimegyek, hogy megigyam a kávémat, ő pedig aludni fog. Amíg szunyókált, elkortyolgattam a kávét, közben visszaolvastam az utolsó bekezdéseket – ezzel a kis rituáléval hangoltam rá magamat az írásra. Aztán megszállottként pötyögtem, amíg fel nem kelt. A második kiadásra készülve szintén fontos volt a rendszeresség, mindennap leültem a gép elé. Érdekes, hogy míg a regényt csak csendben, vagy a jelenethez passzoló zene mellett tudtam csak írni, most már a mesezaj sem zavar. :) 

Baráth Viktória válasza:

"Nagyjából minden nap foglalkozom az írással, azonban sokszor beiktatok pihenőnapokat, amikor tudatosan kerülöm az írást. Az agyamnak is szüksége van kikapcsolódásra, hogy utána frissebb gondolatokkal vághassak bele a munkába."

Diana Landry válasza:

"Van egy kis jegyzetfüzetem, amit mindennap magammal hordok. Így azonnal le tudom írni, ha egy jelenet, vagy párbeszéd, vagy bármi egyéb eszembe jut."

Carrie Cooper válasza:

"Sosem volt konkrét módszerem, mindig akkor írtam, amikor volt rá időm. Most leginkább azt az elvet követem, hogy „Bement a gyerek a szobájába játszani, ragadd meg a pillanatot!” De lassan muszáj lesz tervezetten kijelölnöm magamnak olyan órákat, amiket szigorúan az írásra fordítok.

R. Kelényi Angelika válasza:


"Nincs. Írok, amikor tudok, és nem használok semmiféle stimuláló szert. Amit minden alkalommal megteszek, az, hogy visszaolvasom a korábbi fejezetet, hogy egyrészt képben legyek, és kijavítsam a hibákat, másrészt ráhangolódjak a történetre."

Mandy Kristóf válasza: 

"Az ilyen jellegű kérdéseket sose értettem. Az írás szerintem, nem munka, mint a favágás, amit az ember nem szívesen végez, ezért felosztja részletekre. Amikor régen volt időm, nekiálltam, leültem és leírtam a történeteket. Sose jutott volna eszembe, hogy motiváción gondolkozzam. Szerintem valakinek vagy vannak történetei vagy nincsenek. Ha vannak, akkor csak az a kérdés, hogy érdekel-e valakit még rajta kívül. Ha igen, és van rá ideje, akkor le kell írni. Nem hiszem hogy ez olyan dolog lenne, mint a torna, amire jó lenne naponta szánni 30 percet és amire valami ütemtervvel rákényszeríti magát az ember. Az ilyesmit sose értettem. De lehet, hogy azért nem értem, mert én nem vagyok író. Nem hajt a kiadó. Én csak mesélek, csak szórakoztatom az olvasóimat.

Tomcsik Nóra válasza: 

"Nincs. Nálam tényleg az van, hogy igyekszem beleilleszteni a mindennapjaimba az írást. Ha van időm, akkor igyekszem leülni a gép elé, de nem szeretem kényszeríteni magam az írásra, mert ha épp nem érzem a sztorit, akkor abból úgysem sül ki semmi jó. Legalábbis, az ekkor lefirkantok jelenetek újraolvasásakor szoktam leginkább fogni a fejem."

A tanulság pedig az, hogy ahány író, annyi megoldás. És olyan is van, hogy nincs módszer. nekem nagyon tetszik Diana Landry jegyzetfüzetes megoldása, illetve az is, ahogy az anyukák beiktatják az életükbe az írást. 

A harmadik kérdésem az volt: hogyan szakítanak időt az írásra? Egy-két módszer már kiütközött a korábbi válaszokban is, de most meglátjuk, hogy bizony az írónak néha áldozatokat is kell hoznia, illetve mekkora segítség tud lenni a család.

T. C. Lang válasza: 

"Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek, aki mindig mellettem áll és támogat mindenben, a házimunkában és a gyereknevelésben is. Nincs üresjáratom napközben, igyekszem úgy szervezni a teendőket, hogy be tudjak iktatni egy kis írást, ami az utóbbi időben főleg a blogbejegyzésekre korlátozódott. A marketing időrabló tevékenység, de mivel a könyv már egyéves, kifutotta magát, így ezzel már kevesebbet kell foglalkoznom, és többet foglalkozhatok az új történettel."

Baráth Viktória válasza:

"Általában a házimunka kerül a legutolsó helyre. Szabadidőmben igyekszem minél többet írni, amikor csak futja rá az energiámból."

Diana Landry válasza:

"Nehezen. Hiába nagyobbak már a srácok (11 és 12 évesek), nekem még sincs több időm az írásra. Hol edzésre rohanunk, vagy épp dolgozatokra, versenyekre készülünk. Biciklizünk, kirándulunk, hogy a háztartást ne is említsem. Így az írás, vagy bármilyen más hobbi az utolsó helyre szorul.  Viszont nagyon ritkán nézek tévét. Ha a család tévézik, én általában írok. Este pedig, amikor a gyerekek már alszanak semmi nem zavar abban, hogy kibontakozhassak. Csak azt sajnálom, hogy ebbe a pár órába kell kielégítenem az olvasás, az írás, és minden kreatív tevékenység iránti vágyamat is. Néha pedig elég nehéz a választás."

Carrie Cooper válasza:

"Ahogy említettem, nem könnyű összeegyeztetni. Még szerencse, hogy a fantázia nincs korlátok közé szorítva, hogy a gondolatok szabadon szárnyalhatnak, hiszen így annak ellenére, hogy a történeteket leírni nincs sok időm, a fejemben folyamatosan pöröghetnek az események. Egy-egy alaposabb takarítás alatt egész fejezetek állnak össze a fejemben."

Mimi Taylor válasza:

"Kevesebbet alszom, vagy kevesebb értékes időt töltök a családommal. Persze ők itt vannak körülöttem, de hozzám írás közben nem lehet szólni, jaj annak, aki megzavar! :) De elfogadják, hogy van egy másik életem is, amiért végtelenül hálás vagyok nekik! A munka, a család, a háztartás és az írás mellett még van két Facebook csoportom is, ahol napi szinten jelen vagyok. Ez úgy működik, hogy a telefonom mindig ott lapul a zsebemben. Házimunka, néha munkahelyi munkavégzés közben is megosztok néhány posztot, válaszolok a hozzászólásokra. Így este, amikor a gyerkőcök aludni mennek, vagy hétvégén tudok egy kis időt az írásra is szentelni. Bár akkor lenne a legjobb, ha főállásban írhatnék. Majd egyszer, talán..."

R. Kelényi Angelika válasza:

"Pillanatnyilag sehogy. Ezért extrém a helyzet. Anyukám rengeteget segít, akkor tudok dolgozni, ha a kislányom vele van."

Mandy Kristóf válasza: 

"Sehogy. :) Mint írtam, nincs rá időm. Én nem tudnék leülni csak félórára írni. Az írás egy magával ragadó dolog. Filmként kezdenek peregni a történetek, amiket igyekszem minél érzékletesebben, minél filmszerűbben leírni. Az ilyet nem lehet pár perc vagy 1-2 óra után abbahagyni szerintem." 

Tomcsik Nóra válasza:

"Kell a nyugalom. Ha van ihlet és idő is, akkor kicsit félrevonulok a szobámba, ölembe veszem a laptopot, és egyszer csak azon kapom magam, hogy fél napja csak gépelek. Sajnos nagyon ritkán van ilyen lehetőség, mert őszintén, sokszor csak aludni van kedvem, miután minden teendőmmel végeztem."

Láthatjuk, milyen nehéz beleilleszteni az írást a mindennapjainkba, és azért is jó erről olvasni, mert így bizony az olvasók is meglátják, hogy nem csettintésre születnek a könyvek: bizony kemény munka áll mögötte. Én is úgy vagyok vele, hogy írok, amikor tudok. Ha öt percem van, de ott motoszkál a fejemben az a jelenet, akkor leírom. Hiszen hiába lennének szabad óráim, ha akkor meg nem megy. Mindenki úgy időzíti, ahogy tudja, és ez benne a szép. Ha csupán fél óra áll a rendelkezésünkre, akkor kihasználjuk, hiszen az is aranyat ér, főleg gyermekek mellett.

Végül és utolsó sorban pedig arra voltam kíváncsi, hogy honnan van ennyi erő egy íróban. Tehát: mi az, ami hajt?

T. C. Lang válasza:

"Egyrészt hajt maga a történet, ami kikívánkozik a fejemből, másrészt az a semmivel össze nem hasonlítható, euforikus érzés, ami írás közben jár át, harmadrészt a pozitív visszajelzések, hogy várják a következő könyvemet. Nem okozhatok csalódást. :) "

Baráth Viktória válasza:

"A szenvedély. Tudom, hogy ez az, amit szeretek csinálni, és ha ebből akarok megélni, akkor bizony nagyon sok energiát kell belefektetnem, hogy egy idő után már ne legyen szükségem egy másik munkahelyre. Ez az egyik dolog, ami hajt, a másik pedig az olvasóim lelkesedése. Minden nap kapok egy-egy kedves üzenetet, hogy várják a következő könyvemet, ezért igyekszem minél hamarabb elkészülni a kéziratommal."

Diana Landry válasza:

"A kíváncsiság. Ez visz előre. Kíváncsi vagyok, hogy egy kósza ötletből miként válik kerek egésszé a történet. Izgalmas látni ahogy megszületnek a szereplőim és életre kel a történetük a betűk segítségével. Egyébként ez az amit legjobban szeretek az írásban." 

Carrie Cooper válasza:

"Hogy mi haj? Hát a bennem kavargó történetek, amelyek addig nem hagynak nyugodni, amíg papírra nem vetem őket! :) "

P. C. Harris válasza:

"Hogy mi hajt előre az írásban? Legfőképpen a kíváncsiságom, hiszen én ugyanúgy tudni akarom a történetem végkifejletét, mint az olvasók. Aztán ott van az a szeretet, amit az olvasóimtól kapok, ez is rettentően tud ösztönözni."

Mimi Taylor válasza:

"Hulla vagyok... :) de imádok írni, és az embereket is, akiket ennek a szenvedélyemnek köszönhetek. Ez vagyok én. Amikor írok, úgy érzem hazaértem, már tudom, mit akarok."

R. Kelényi Angelika válasza:

"Hogy mi hajt? Az írás élménye, és az Olvasóim szeretete. Nem is tudnám abbahagyni, amíg tele van a fejem történetekkel, amíg az Olvasók várják az új regényemet. Az is igaz, hogy a Kiadómnak is meg kell felelnem, de ez önmagában kevés lenne ahhoz, hogy ennyi energiát áldozzak az írásra."


Mandy Kristóf válasza:

"Az olvasóim szeretete adja az erőt. Ma már igen sokan várják az újabb és újabb történeteimet. Felelősséggel tartozom irányukban. Már nem hagyhatom félbe a mesélést. Ahogy már sokan írták, feldobom a napjukat, várják. Ezért a nehézségeim ellenére is időről-időre igyekszem valami újdonsággal jönni. Szerencsére még van bőven olyan írásom, mely már készen van, gépen vagy kézirat formájában. A téli-szünetben sok új novellát is szeretnék közzétenni és az eddigieket is csokorba fogom szedni, mert sokan jelezték, hogy időnként egyes történetekről lemaradtak. Szeretném, ha minél többek napjait tehetném szebbé az izgalmas, fordulatos, romantikus, elgondolkodtató vagy éppen vicces történeteimmel."

Tomcsik Nóra válasza: 

"Szerelmes vagyok a sztorikba, amiket írok. Talán túlzásnak hangzik, de ez írja le legjobban az érzést. Szeretem a szereplőket, a világokat, és jó odamenekülni a valóság elől. Minden órában eszembe jutnak, és jó, hogy kiadhatom magamból ezeket a kalandokat. Mindig is mesélni akartam valamilyen módon. Sosem volt igazán más célom. :) Mióta pedig megjelentek a könyveim, az is hajt, hogy az olvasók elégedettek legyenek, hogy legalább feleannyira szeressék a történeteket, mint én."

Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűzni. A válaszok színesek, mégis érződik rajtuk a szeretet. Az írás szeretete. Lehet, hogy nehéz a mindennapokban érvényesülni, de megtesszük, mert szeretjük, amit csinálunk. Nincs is ennél fontosabb! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése